A kezdeti megalakulás táptalaja a Műcsarnok, mely végig kihatással volt ránk, hiszen a művészeti alapokat mind a mai napig megőriztük, s folyamatosan felhasználjuk munkánk során. Ez csak úgy valósítható meg, ha a munkában résztvevők mind szakmailag, mind anyagilag érdekeltek a munka tökéletes és gyors kivitelezésében, – legyen az tulajdonos, vagy alkalmazott. Ennek figyelembevételével a tulajdonos is aktívan részt vesz a termelésben. Adminisztratív munkát csak a könyvelő és az ügyvezető végez. A családias hangulat megmutatkozik abban, hogy az üzemben ma már a Biró család minden tagja ott van (a két szülő: Biró Endre és Biró Endréné /Éva/, valamint a két gyermek: Gabriella és Krisztián) nyomdaipari végzettséggel. Az alkalmazottakkal is olyan viszonyt alakítottunk ki, mely valóban méltó egy igazi családhoz.
A munkahelyen kialakított jó hangulat mindenkor serkentően hat a végzett munkára.
Egyre többen kerestek meg bennünket – jó hírünket hallva. Reklámra nem költöttünk.
Hírünket megrendelőink adták egymásnak tovább, s ennek alapján alakult ki az a kör, ahonnan mind a mai napig érkeznek újabb és újabb feladatok.

Jelmondatunkat (A művészetért – a művészekért) mindenkor vállaltuk s talán éppen ezért döntöttünk úgy, hogy a könyvkiadást is bevesszük a tevékenységeink közé. Először antológiák megjelentetésével léptünk piacra. Különlegessége és egyedisége abban mutatkozott meg, hogy a versek és a prózai írások közé színes festmények reprodukciói kerültek. Ezzel is próbáltunk nagyobb teret biztosítani a képzőművészeknek, s egyben hozzájárultunk ahhoz, hogy alkotásaik ne csak meghívókon, vagy ismertetőfüzetekben legyenek láthatók (amiket esetleg hamarabb kidobnak
az emberek), hanem könyvekben is bemutatkozhassanak, amelyek bizonyára hosszabb életűek mint a prospektusok.
Az antológiák megjelenését követték az egyéni szerzők könyveinek kiadása és nyomtatása.
Ezek regények, verses- és novelláskötetek voltak. Méltók szerettünk volna lenni mindenkor a közvéleményben kialakult hírünkhöz, s ezért évente egy vagy két alkalommal műsorral és festménykiállítással egybekötött könyvbemutatót rendeztünk. Ezen eseményen nevesebb művészek is tevékenyen részt vettek (pl. Dévai Nagy Kamilla előadóművész, Bánffy György színművész, Németh Sándor operaénekes, Sellei Zoltán előadóművész), személyükkel is érdekesebbé és színvonalasabbá téve rendezvényeinket. Néhány festőművész kiállítását nem nyomdaüzemünkben,
hanem a Gellért szállóban rendeztük, ezzel is kihangsúlyozva annak értékét és színvonalát.
Rendezvényeinkről a napi sajtó is értesítette olvasóit, s néhány hetilap képes beszámolót és közölt róluk.

A kezdeti megalakulás táptalaja a Műcsarnok, mely végig kihatással volt ránk, hiszen a művészeti alapokat mind a mai napig megőriztük, s folyamatosan felhasználjuk munkánk során. Ez csak úgy valósítható meg, ha a munkában résztvevők mind szakmailag, mind anyagilag érdekeltek a munka tökéletes és gyors kivitelezésében, – legyen az tulajdonos, vagy alkalmazott. Ennek figyelembevételével a tulajdonos is aktívan részt vesz a termelésben. Adminisztratív munkát csak a könyvelő és az ügyvezető végez. A családias hangulat megmutatkozik abban, hogy az üzemben ma már a Biró család minden tagja ott van (a két szülő: Biró Endre és Biró Endréné /Éva/, valamint a két gyermek: Gabriella és Krisztián) nyomdaipari végzettséggel. Az alkalmazottakkal is olyan viszonyt alakítottunk ki, mely valóban méltó egy igazi családhoz.
A munkahelyen kialakított jó hangulat mindenkor serkentően hat a végzett munkára.
Egyre többen kerestek meg bennünket – jó hírünket hallva. Reklámra nem költöttünk.
Hírünket megrendelőink adták egymásnak tovább, s ennek alapján alakult ki az a kör, ahonnan mind a mai napig érkeznek újabb és újabb feladatok.

Jelmondatunkat (A művészetért – a művészekért) mindenkor vállaltuk s talán éppen ezért döntöttünk úgy, hogy a könyvkiadást is bevesszük a tevékenységeink közé. Először antológiák megjelentetésével léptünk piacra. Különlegessége és egyedisége abban mutatkozott meg, hogy a versek és a prózai írások közé színes festmények reprodukciói kerültek. Ezzel is próbáltunk nagyobb teret biztosítani a képzőművészeknek, s egyben hozzájárultunk ahhoz, hogy alkotásaik ne csak meghívókon, vagy ismertetőfüzetekben legyenek láthatók (amiket esetleg hamarabb kidobnak az emberek), hanem könyvekben is bemutatkozhassanak, amelyek bizonyára hosszabb életűek mint a prospektusok.
Az antológiák megjelenését követték az egyéni szerzők könyveinek kiadása és nyomtatása.

 Ezek regények, verses- és novelláskötetek voltak. Méltók szerettünk volna lenni mindenkor a közvéleményben kialakult hírünkhöz, s ezért évente egy vagy két alkalommal műsorral és festménykiállítással egybekötött könyvbemutatót rendeztünk. Ezen eseményen nevesebb művészek is tevékenyen részt vettek (pl. Dévai Nagy Kamilla előadóművész, Bánffy György színművész, Németh Sándor operaénekes, Sellei Zoltán előadóművész), személyükkel is érdekesebbé és színvonalasabbá téve rendezvényeinket. Néhány festőművész kiállítását nem nyomdaüzemünkben, hanem a Gellért szállóban rendeztük, ezzel is kihangsúlyozva annak értékét és színvonalát.
Rendezvényeinkről a napi sajtó is értesítette olvasóit, s néhány hetilap képes beszámolót is közölt róluk.

• Nyomdaipar
• Fóliázás

Nyomdai előkészítés

Könyvkiadás